mondta Miklós Péter, a hódmezővásárhelyi Emlékpont intézményvezetője a református püspök életét bemutató kiállítás keddi megnyitóján.

Az év végéig látogatható tárlat Ravasz Lászlóunokái és dédunokája, Bibó Borbála, Szacsvay Éva és Tegzes Orsolya kurátori munkájával leányfalui Faluház és Ravasz László Könyvtár gondozásában készült el.

Bár Ravasz László nem politikusként tevékenykedett, hatással volt a politikára. Erről a kiállítást megnyitó Tőkéczki László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem nyugalmazott tanszékvezető egyetemi docense szólt, emlékeztetve, hogy Ravasz prédikációit maga Horthy Miklós kormányzó is hétről hétre meghallgatta a fővárosi Kálvin téri templomban. A püspök az Ige segítségével igyekezett utat mutatni, s az Ige teológusaként a történelmi kálvinizmust képviselte.

Ravasz László 1948 után válaszút elé került: vállalja a bebörtönzést, vagy a kommunizmus nyomására visszavonul. „Inkább voltam okos, mint bátor” – írta később a helyzetre válaszul meghozott döntésről. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a gyülekezetek egyhangú szavazással érték el, hogy korábbi püspökük visszatérjen hozzájuk, ám a forradalom leverése után Ravasz ismét kénytelen volt visszavonulni családjához Leányfalura. E korról mondta később: Krisztus egyháza Krisztus ellenségeinek kezébe került.

Tőkéczki László hozzátette: Ravasz Lászlónak mindenki felé volt aktuális, az etikai igazságot megvilágosító mondanivalója, olyan személyiség volt, akit hiába próbáltak meg kitörölni a magyar reformáció történetéből, nem lehet megkerülni a huszadik század szellemi életéről és református egyházáról szólva. Ravasz László kezdeményezte az egyház megújulását az 1920-as-1930-as években, s munkájához mindig tehetséges embereket választott, legyen szó templomépítésről, ifjúsági szervezet létrehozásáról, vagy a szellemi megújulás kezdeményezéséről.

A megnyitón jelen volt Ravasz László unokája, Szacsvay Éva néprajzkutató, a tárlat egyik kurátora, aki elmondta: a kiállítás egységei Ravasz László tevékenységének egy-egy oldalát mutatják be, mint prédikátort, vagy püspököt, életútjának olyan szakaszait, mint a trianoni döntés és eltávozása Erdélyből, vagy az 1945 után bekövetkezett változások. Ravasz László mindezen történelmi pillanatokban helyt állt, s amikor unokáinak édesapjai az ötvenes évek kommunista diktatúrájában börtönbe kerültek, ő a gyerekeknek békés és boldog gyerekkort biztosított.

Humorral és derűvel látott mindent a legsötétebb években is – emlékezett vissza Szacsvay Éva nagyapjára, aki vasárnapi iskolát tartott unokáinak.

Amiről itthon beszélgetünk, azt nem mondjuk el az iskolában, s amit az iskolában beszélünk, nem mondjuk el otthon – emlékezett vissza az unoka a nagypapával folytatott beszélgetések egyik fontos szabályára, s szólt a foglalkozás után az újságpapírba csomagolt kockacukorról és mazsoláról, amelyet jutalmul kaptak a kis tanítványok: az ötvenes években csak ezeket az „édességeket” lehetett beszerezni.