Egy kis építészeti múltidéző után körbejárjuk a vályog, a tégla és az ökoházak építési érdekességeit, előnyeit és hátrányait egy négy évtizednyi tapasztalattal rendelkező kőműves szakember, Nagy István segítségével.

Múltidéző

Az emberiség szinte mindig épített valamilyen hajlékot a maga számára, ami védelemként szolgált a természet viszontagságaival szemben. Magyarországon a honfoglalást követő századokban terjedt el a veremház vagy süllyesztett ház. Ez a népi építészetben olyan földbe ásott lakóépületet jelentett, amelynek járószintjét a földfelszín alá süllyesztették. Ezeknek az épületeknek a falazata rendkívül alacsony volt, az oromzat és a tetőszerkezet ilyenformán a talajon ült. Ez az ősi épülettípus később a Föld nagy részén elterjedt, de ma már nem építenek ilyen jellegű házakat. A középkor végi Magyarországon az építkezés fő anyaga a fa volt városban és falun egyaránt. Budán és a nagyobb városokban azonban fokozatosan elterjedtek a kőből épült házak is. A 18. században a rakott sárfal szerepe háttérbe szorult, szerepét a vert fal és a vályogépítkezés vette át.

Az Árpád-kori veremházak újkori változatai valamennyi szabadtéri néprajzi múzeumban megtalálhatóak.

Vályogépítkezés

A vályog az emberiség egyik legrégebben használt építőanyaga. A európai nyugati keresztény országokkal szemben – ahol elterjedését kezdetektől fogva gátolta a kő- és a téglaépítkezés nagymértékű elterjedése – a vályog ősi és domináns építőanyagnak számított Fekete-Afrikában, Dél-Amerikában, a Balkánon, Indiában, a távol-keleti országokban, a keleti szláv népeknél és az arab világban.

A ma épített vályogházak már több-kevesebb égetett tégla felhasználásával készülnek. A vályogtégla kedvező páratechnikai tulajdonsága és főleg költséghatékonysága miatt (helyi anyagból készíthető, és csak munkaerőt igényel), egyes vidékeken ma is használt építőanyag. Égetett téglát általában azért vásárolnak hozzá, hogy a csapadéknak jobban ellenálló lábazati részt alakíthassanak ki. Használatos volt, és ma is látni itt-ott az 1 sor vályog – 1 sor tégla falazási megoldást. Ez alkalmassá teszi a falat arra, hogy kívül-belül mészhabarcsot (mész, homok, víz), illetve cement hozzáadásával javított mészhabarcsot vagy a boltokban por alakban készen kapható vakolóanyagokat használjanak.

Magyarországon a legutóbbi népszámlálás adatai szerint több mint 700 ezer család él vályogházban, földfalú házban. A közfelfogás ennek az építőanyagnak a használatát – szemben a kő- illetve téglaházakkal – szegényesnek ítéli.

A ma épített vályogházak már több-kevesebb égetett tégla felhasználásával készülnek.

Nagy István kőműves szakember, kezdetei munkái során gyakran újított fel vályogépítésű házakat.

„A legtöbb esetben elvizesedett, megromlott állapotú falakat kellett helyreállítani. Még napjainkban is, igaz, már csak elvétve, de előfordul olyan helyreállítási munka, amely során a sárfalazat megerősítésére van szükség. A vályogtéglából épült házak nagy részét mára lebontották, vagy ha az állapotuk engedte, aláfalazással javítottak rajtuk. Általában a vízszintes vízszigetelésük semmisült meg az elmúlt 40–50 év során. A mai árak szerint azonban egy ilyen felújításnak olyan magas a beruházási költsége, hogy a ráfordított összeg aligha térül meg.”

A tégla

A tégla a legrégebbi építőanyag, története egyidős a civilizációéval. Az agyagtéglát már Kr. e. 10 000 évvel ismerték. A sajtolt téglát később, az ókori Mezopotámiában kezdték el alkalmazni. A legjelentősebb mérföldkő mégis az égetett tégla megjelenése volt Kr. e. 3000 körül. Az égetett tégla ellenálló, ez tette lehetővé tartós szerkezetek megépítését. A 17. századig a technika európai fejlődése a téglagyártás módszereit is megváltoztatta. A termék olcsóbb lett, így a szegényebb rétegekhez is eljutott. A 18. században új eljárásokat dolgoztak ki, amelyek lehetővé tették nagy mennyiségű előállítását. A 19. századra a gépesítés bevezetésével az ipari és az üzleti létesítmények közkedvelt építőanyaga lett, de belőle épültek a korai amerikai felhőkarcolók is. A 20. századra a téglagyártás addig sosem látott méreteket öltött, újfajta termékek kerültek a piacra, új eljárásokat dolgoztak ki, amelyek révén a téglát ötletesebben lehetett felhasználni. Napjainkban nagyon ígéretesek a téglagyártás és a tégla szerkezeti felhasználásának újfajta technikái, amelyek sokarcú világot tárnak elénk.

A tégla a legrégebbi és a legidőtállóbb építőanyag.

A kőműves szakember szerint a tégla a legjobb építőanyag, amit az Ytong és a hungarocell követ. Az ár tekintetében nincs számottevő különbség az egyes építőanyagok között. Az eltérés leginkább az építés időtartamában mérhető. A hungarocellházak akár 3 hét alatt felépülnek, az Ytong téglából épültekhez átlagosan 3 hónap szükséges, míg a klasszikus téglaház felépítése legalább fél évet vesz igénybe. A házak építési összköltségét tekintve viszont nincs jelentős különbség.

• A tégla esetében – bár az építés több időt vesz igénybe – a megfelelő kültéri hőszigetelés és a beltéri vakolat megóvja a házat a nedvességtől. A tégla tehát a legtartósabb építőanyag.

Nagy István a téglaházak építése során előforduló gyakori hibákról is szót ejtett. Ezzel kapcsolatban a következő tapasztalatokat osztotta meg:

„A közelmúltban számos téglaépületen megsemmisült a vízszintes szigetelés, amit utólag kellett alászigetelni. A régi idők szintén gyakorta elkövetett építési hibája a téglaházak esetében, hogy a szigetelés fölé töltik a padló-, illetve a járdaszintet. Ennek következményeként a fal a töltésen keresztül felszívja a vizet a talajból, és ugyanúgy átnedvesedik, mint amikor rossz a szigetelés. Ezzel a szakmai-technológiai hibával gyakran találkozom, aminek a helyreállítási költsége igen magas.”

A szakember szerint a téglaépítésű ház a legidőtállóbb, s tapasztalata szerint még 2023-ban is a házépítők 80–90 százaléka ezt az anyagot választja.

Az emberek nagy többsége még ma is téglából építi a házát.

Ökoházak

Az ökoházak talán a legalkalmasabb építmények arra, hogy egészséges környezetben, energiatakarékos lakásokban, környezetkímélő módon éljünk. Az ökoház építése és üzemeltetése a lehető legkisebb kárt okozza a természetben. Előállítása olcsóbb, mintha égetett agyagtéglából és betonból készülne, hiszen az említett anyagok súlyának harmincad részét nyomja az ökoház acél könnyűszerkezete, azaz már a vázszerkezet fajlagos előállítási költsége eleve jóval kisebb.

Az elemeket egyszerűbb szállítani, és nincs szükség vegyszeres felületkezelésre sem, ráadásul minden felhasznált elem újrahasznosítható. A legkisebb energiaigényű építőanyaggal, a fával ellentétben a horganyzott acélprofilok nem éghetők, és mivel méretre gyártják őket, nincs hulladék vagy építési törmelék. Az ökoházak fejlesztésének az az elsődleges célja, hogy a természet adta lehetőségeket kihasználjuk. Ráadásul a mai ökoházak már a megjelenésükben is ugyanolyan modernek és otthonosak, mint téglából épült társaik. A rendszerben nem történik égés, nincsenek kémények, nincs károsanyag-kibocsátás és környezetszennyezés, így kisebb ökológiai lábnyomot hagyunk magunk után.

Az ökoház építése és üzemeltetése a lehető legkisebb kárt okozza a természetben.

A szakember szerint a megújuló energiaforrások – számos előnyük mellett – manapság még költségesek és csak kevesek számára elérhetőek.

„A megújuló energiaforrásokat kiaknázó technológiák esetében is számolni kell a technológia elavulásával. Karbantartásra, cserére szorulhatnak akár már 10 év múlva, ami újabb költségekkel járhat. Jó esetben addigra már egyrészt megtérül a befektetésünk, másrészt lényegesen olcsóbbak lesznek a továbbfejlesztett, hatékonyabb technológiák, így még inkább megéri majd ökoházakba fektetni.”

Az ökoház tehát nemcsak az energiatakarékossága miatt jövőbemutató, hanem azért is, mert az építőanyagokat környezettudatos eljárásokkal állítják elő.