A rutinos játékosok egész sorát felvonultató békés megyei csapat hibátlan mérleggel, 100%-os teljesítménnyel vezette a tabellát, míg mi 4 pontos hátránnyal álltunk a második helyen a mérkőzés előtt. Az összecsapás presztízsét és tétjét emelte, hogy minket hajtott a visszavágás reménye minimális arányú őszi vereségünkért, a gyulaiak viszont a pontveszteség nélküli bajnoki címre hajtottak. Óriási érdeklődés mellett, tömött lelátók és az ezúttal hatalmas létszámmal megjelenő Blue Front szurkolótábor előtt kezdődött el a találkozó. Megkockáztatjuk, Magyarországon ekkora érdeklődés és szurkolói aktivitás mellett NBII-es bajnokit még nem játszottak…

A rajtot a gyulai csapat kapta el jobban, fizikálisan erős belső játékosaik többször is utat találtak kapunkig, az első 6-8 percben nem igazán találtuk az ellenszert védekezésben, ráadásul támadásbefejezéseinkbe is több hiba csúszott. Háromgólos vendégvezetésnél jött is az időkérés Dankó Ervin vezetőedzőtől, ami után védekezést váltottunk. Ez alapjaiban változtatta meg a játék képét, gyors lábú játékosaink a nyitott védekezésben többször is labdát szereztek, így sorozatban értük el góljainkat rendezetlen védelem ellen. Ennek eredményeként a 13. percben már Nálunk volt az előny (7-6), amire a gyulaiaknak nem volt érdemi válaszuk. Két gyors időkéréssel is próbálták megtalálni az ellenszert lendületes játékunkkal szemben, de szinte állva hagytuk Őket. A 20. percben már 4 góllal mentünk (13-9), és fokozatosan növeltük a nyomást. A vendégcsapat támadásait a teljes tanácstalanság jellemezte, tökéletesen működött a taktikánk, hiszen tudatosan kényszerítettük bele Őket az előkészítés nélküli befejezésekbe azokban a zónákban, ami Nekünk kedvezett. Emellett továbbra is rengeteg labdát csentünk, amiből tökéletes kontráztuk le az ellenfél fizikálisan erős, “izmos” játékosai”. Szabó, Lukács és Nagy vezérletével szó szerint állva hagytuk a Gyulát, szurkolótáborunk frenetikus biztatása mellett a félidőre 9 gólosra hízott az előnyünk (21-12).

A második félidőben erre még egy lapáttal rátettünk. Növeltük a tempót védekezésben és támadásban egyaránt. Ezt a vendégcsapat már végképp nem tudta lereagálni, így előnyünk folyamatosan nőtt. Ehhez szép lassan minden játékosunk hozzátett a magáét a továbbra is remekelő belső emberek mellett. Két szélsőnk, Török és Bagi sorozatban lőtte leindításból a gólokat, a kapuban pedig Ádász, majd a helyére beálló Áncsán is sokat tett a sikerért. A közönség és csapat is extázisban volt, az 52. percre már 18 gólos előnyt alakítottunk ki (37-19). A hajrá szurkolóink vastapsa mellett igazi örömjátékot hozott, ahol már a szép megoldásokra törekedtek a lányok. A Gyula Papp Zsófi révén kozmetikázta minimálisan az eredményt, de a 14 gólos különbség így is hízelgő Rájuk nézve.
Tökéletesen működő taktikánkkal szinte leléptük az eddig 100%-os, a bajnoki cím első-számú várományosának számító vendégcsapatot. “Gólgyárosaikat” végig kontroll alatt tartottuk, jellemző, hogy a 18 forduló alatt 250 gól fölött termelő Lukoviczki, Bányainé kettőst 5 gólon tartottuk.

Hódmezővásárhelyi LKC – Gyulasport NKft 40-26 (21-12)
NBII Dél-keleti csoport – 19. forduló

Balogh Imsi Sportaréna – 350 néző
Játékvezetők: Sándor György, Szabó Balázs
Versenybíró: Vastag Sámuel

HLKC: Ádász – Török 6, Nagy 7, Dankó 2, Szabó 10, Bagi 7, Székesi, Cs: Áncsán (k), Lukács 5, Becsei 3, Kandó, Blaskovics, Kovács, Földesi L., Ötvös, Vörös
A Gyula gólszerzői: Papp 7, Lukoviczki 5, Csapó 5, Rácz 3, Balogh 2, Szabó 2, Radnóti 1, Csiffán 1
Büntetők: 10/10 illetve 4/3
Kiállítások: 3 illetve 5

Dankó Ervin vezetőedző: “Minden edzésen, napról napra ezen dolgoztunk, hogy visszavágjunk. Ma minden játékelemben és taktikailag is felülmúltuk a Gyulát. Köszönjük a szurkolást a Blue Frontnak és minden szurkolónknak. Jelentem Hódmezővásárhelyre visszatért a kézilabda!!!”