Redő Ferenc (1913-2012) festőművész és Vörös Rozália (1919-1992) festőművész
gobelinjeiből, szőtteseiből, pasztellképeiből és akvarelljeiből nyílik
emlékkiállítás február 28-án, vasárnap déli 12 órakor az Alföldi Galériában.

A Hódmezővásárhely városához sok szállal kötődő képzőművész házaspár
kiállítását Tátrai Vilmos művészettörténész nyitja meg; a vernisszázson
közreműködik az Üsztürü zenekar.

Redő Ferenc festőművész 1913-ban született Budapesten. Mesterei Aba Novák Vilmos, Be­rény Róbert és Iványi Grünwald Béla voltak. 1934 óta kiállító művész. Eleinte rajzokkal, később festményekkel szerepelt a tárlatokon. A Szinyei Merse Pál Társaság évenkénti Tavaszi Tárlatán két ízben kapott kitüntető elismerést. Linómetszeteit az Ernst Múzeum mutatta be.
1936-ban házasságot kötött kolléganőjével, Vörös Rozáliával. 1940-ben született első gyermekük Katalin.
A második világháború éveiben négy alkalommal hívták be a hadseregbe. Zsidó származása miatt mindannyiszor fegyvertelen munkaszolgálatra osztották. Leghosszabban, másfél évig az orosz fronton szolgált 1942 tavasza és 1943 ősze között. Az utolsó állomáshelye a szerbiai Bor volt, ahonnan a szerb partizánok segítségével szökött meg. A háború után született második gyermekük Ferenc.
A második világháború utáni első években a képzőművészeti közéletben dolgozott. Előbb a Népművelési Minisz­térium Képzőművészeit Osztályát vezette, majd a Szépművészeti Múzeum főigazgatója lett. 1954-től az Iparművészeti Főiskola tanára, végül – státusz nélkül – a Képzőművészeti Alap szaklektora volt. 1960 óta független művészként tevékenykedett.
Eleinte grafikával foglalkozott, majd érdeklődése a textil felé fordult. Nagyméretű batikképeket készített, amelyeket 1957-ben a Csók István Galériában mutatott be. 1960-ban feleségével, Vörös Rozáliával közö­sen vettek részt egy állami gobelin pályázaton, amelyet megnyertek. Mun­kássága javát ezután a gobelintervezésnek szentelte. Egy ideig Vörös Rozáliával közösen dol­goz­tak, ekkor egyszerűbb, kisméretű gobelineket készítettek, később már külön terveztek. Munkássága során tizenhét gobelint tervezett megbízásra, és száznál is többet saját kezdeményezésből.
1992-ben hunyt el felesége és alkotótársa. Élete utolsó két évtizedét nélküle kellett leélnie. Hosszú életének emlékei és alkotó fantáziája segítették őt ebben a végső, magányos életszakaszban. Ez is termékeny időszak volt pályafutásában, hiszen több, az életmű egésze szempontjából is fontos munka készült ebben az időben. Ekkor adta ki gobelinjeinek albumát, amely negyvenhét alkotás reprodukcióját tartalmazza, és ekkor fejezte be gazdagon illusztrált önéletírását is, amely az első küzdelmes ötven év történéseivel foglalkozik.
Századik életévében, 2012 októberében halt meg.

Díjai:

• 1972 SZOT Díj
• 1976 Érdemes Művész
• 1986 Kiváló Művész
• 2005-ben Budapest XIII. kerülete díszpolgárává választotta

Főbb kiállításai:
1963 Ernst Múzeum, 1968 Ernst Múzeum, 1974 Magyar Nemzeti Galéria, 1978 Dubna (Szovjetunió), 1980 Magyar Nemzeti Galéria, 1980 Párizs, 1982 Helsinki, 1983 Vigadó Galéria, 1988 Csók István Galéria, 1993 Zalaegerszeg (retrospektív), 1994 Újlipótvárosi Klub Galéria, 1998 Újlipótvárosi Klub Galéria, 1999 Tornyai János Múzeum, 2003 Ernst Múzeum

Munkái a Magyar Nemzeti Galéria, az Iparművészeti Múzeum, a Legújabbkori Történeti Múzeum, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum, a miskolci Herman Ottó Múzeum gyűjteményeit gyarapítják, illetve az Operett Színház, a Paksi Atomerőmű, a Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal, a Központi Honvéd Kórház, valamint magángyűjtők tulajdonában vannak.

Vörös Rozália festőművész Budapesten született 1919-ben. Tizenhárom éves korában kezdett el tanulni Aba-Novák Vilmos szabadiskolájában. Mesterei Aba-Novák Vilmos, Berény Róbert és Iványi Grünwald Béla voltak. Rendkívüli festői képességeivel hamar kitűnt kollégái közül. 1936-tól kezdve kiállító művész. Egy évvel később a Nemzeti Szalon tizenkettedik Tavaszi Tárlatán már hat képpel szerepelt a nagyteremben.
1936-ban kötött házasságot Redő Ferenccel. 1940-ben született első gyermekük Katalin.
A második világháború éveit gyermekével küzdötte végig Budapesten és Leányfalun, miközben önfeláldozóan segítette tágabb családjának még nála is nehezebb helyzetben lévő tagjait. Ez idő alatt csak kevés alkalma volt művészi munkát végezni, de maradandó alkotásai ma a leányfalui plébánia közösségi helységeit díszítik. A háború után született második gyermekük Ferenc.
A háború utáni gazdasági helyzet nem kedvezett a pályakezdő fiatal művésznek. Az újjáépülő ország kulturális életének különböző területein végzett tevékeny­sége következtében nem folytathatott művészi munkát. 1954-ben mondott le állásáról és lett újra füg­getlen művész. Ettől kezdve rendszeres látogatója volt a hódmezővásárhelyi művésztelepnek, valamint a zsennyei alkotóháznak. 1968-ban és 1982-ben hosszabb ideig a római Collegium Hungaricum ösztöndíját élvezte. Szűkebb hazája a Dunakanyar is hatással volt művészetére.
Fő műfaja az olajfestés volt, de nagy szeretettel dolgozott pasztellel is. A tájképfestésben és a portréfestés­ben egy­aránt otthonosan mozgott. Képei nagyrészt magántulajdonban vannak, de a Magyar Nemzeti Galéria és a Tornyai János Múzeum is őriz belőlük néhányat. A hatvanas évekkel kezdődően gobelintervezéssel is foglal­ko­zott; megtanult szőni, és több munkáját maga kivitelezte. Több tucat érdeklődő amatőrt ő tanított meg a mesterségre. A legkiválóbb tanítványai közül kerültek ki a művészházaspár terveinek állandó kivitelezői. Több mint nyolcvan gobelinjéből húszat készített megbízásra.
1992-ben, még művészi alkotó erejének alkonya előtt súlyos betegségben hunyt el.
1979-ben a Munka Érdemrend Ezüst fokozatával tüntették ki.

Főbb kiállításai:
1958 Derkovits Terem, 1963 Ernst Múzeum, 1964 Tornyai János Múzeum, 1968 Ernst Múzeum, 1975 Csók István Galéria, 1980 Magyar Nemzeti Galéria, 1980 Párizs, 1982 Helsinki, 1987 Vigadó Galéria, 1993 Zalaegerszeg (retrospektív), 1996 Újlipótvárosi Klub Galéria, 1999 Tornyai János Múzeum, 2011 Szolnok Aba-Novák Művelődési Központ, 2013 Leányfalu

Munkái a Magyar Nemzeti Galéria, a Legújabbkori Történeti Múzeum, a hódmezővásár­helyi Tornyai János Múzeum gyűjteményeiben vannak, a Fővárosi Operettszínház, a Leányfalui Községháza, az Országos Igazságügyi Tanács termeit díszítik, ill. magángyűjteményeket gazdagítanak.

A tárlat március 26-ig tekinthető meg.