A hódmezővásárhelyi Emlékpontban a Nemzeti Emlékezet Hete programsorozat zárásaként a hortobágyi munkatáborok világát ismerhették meg az érdeklődők. A Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete elnökével, Dr. Mari Albertnével Nagy Gyöngyi, az Emlékpont történésze beszélgetett.

Az államszocialista hatalom 1950 és 1953 között összesen 12 munkatábort működtetett Magyarországon, amelyekbe Csongrád megye 29 településéről, köztük vásárhelyről is hurcoltak el embereket, megfosztva őket vagyonuktól és szabadságuktól. Mari Albertné édesapja, Vecsernyés Antal Domaszéken gazdálkodott gyümölcsösében, aki a községben élt polgári házában feleségével és három leányával. Ávósok és rendőrök közösen rontottak 1950. június 23-án hajnalban a családra, hogy a „közérdekből szükségessé vált” intézkedés keretében kényszerlakhelyre internálják őket.

Mari Albertné, Aranka emlékeibe egész életét meghatározó képként rögzült, amint az egyenruhások szüleire fegyvert fogva kényszerítették a családot házuk elhagyására. Vecsernyéséket marhavagonban szállították Tiszaszentimrére akik a megérkezésig azt sem tudták, hogy merre járnak a szerelvények, miközben attól tartottak, hogy Szibériába viszik őket málenkij robotra. A hortobágyi településen végül egy kiürített magtárépület lett a lakhelyük, ahol sok más családdal együtt a földre terített pokrócon kellett éjszakára elhelyezkedniük.

A hajnali ébresztőt követően a felnőtteket nehéz mezőgazdasági munkára vitték, de a gyerekeket is befogták dolgozni, akiknek a rizst kellett gyomlálniuk bokáig érő vízben. Enni a reggeli és az esti cikóriakávé mellett délben krumplit, vagy babot tartalmazó leves-félét kaptak. Irataikat elvették, s reményük sem volt megtudni, mikor térhetnek haza. Végül 1953-ban szüntették meg a táborokat, amelyek működtetésének igazi célja a középosztály megroppantása, s vagyonuk megszerzése volt. A szabadság azonban nem volt maradéktalan, házukat nem kaphatták vissza, ismerősöknél húzták meg magukat, s az iskolában, vagy a szülők munkahelyén kiállított dokumentumokon ott szerepelt a jelző: osztályidegen.

Mari Albertné elmondta: a 2000-ben megalapított Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületének ma is nyolcszáz tagja van, célkitűzésük pedig az, hogy minél többekkel megismertessék a tízezer kitelepített ember történetét, hogy még egyszer hasonló ne fordulhasson elő a magyar történelemben. Az Emlékpont rendezvényén a Gregus Máté Mezőgazdasági Szakgimnázium és Szakközépiskola diákjai mellett számos érdeklődő vett részt, akik az előadást követő beszélgetésen osztották meg élményeiket a program vendégével.